A mohair az angórakecske szőréből készül, nem az angóranyúléból. A szál természetesen fényes, rugalmas, felszíne pedig simább sok juhgyapjúnál. Az állat korától és a fonástól függően lehet finom, felhőszerű vagy elég erős tartást adó szövethez. Gyakran gyapjúval, selyemmel vagy műszállal keverik a puhaság, stabilitás és ár egyensúlyáért.
Tapintás és látvány
Oldalfényben nézze meg a ruhát. A jó mohair fátyla egyenletes, nem különálló bolyhos csomókban ül. Finoman simítsa egy irányba: a szőr feküdjön el csupasz sávok nélkül. A hosszú, kefélt felület látványos, de érzékenyebb a súrlódásra és eleinte engedhet szálakat. Szabott szövetben kis mohairarány is feszesebbé teszi a gyapjút, és segíti a nadrág vagy zakó gyűrődés utáni visszatérését.
A kényelmet nyakon vagy belső csuklón próbálja, ne csak tenyérrel. A finom szál is csiklandozhat érzékeny bőrt, a keverék tapintását pedig minden összetevő alakítja. Ellenőrizze a hónaljat, mandzsettát, táska alatti részt és ülőfelületet nemezesedésre. A mohair rugalmas, de az ismételt dörzsölés összenyomja a fátylat és módosítja a szín fényét.
Ápolás
Viselések között szellőztesse, a szőrnek adjon helyet a szekrényben. Csak finom gyapjúhoz való kefét használjon, laza szálat ne húzzon ki. Kövesse a címkét: a szabott darab többnyire szakértő tisztítást, a mosható kötött hideg vizet, gyapjúmosót és kevés mozgatást kér. Nedvesen támassza alá, fektetve szárítsa és távoli gőzzel emelje fel a szőrt. Kerülje a hőt, szárítógépet és ragadós hengert.
A mohair könnyű meleget, rugalmasságot és halk fényt ad. Nem a legszőrösebb a legjobb, hanem amelyik a ruha céljához illik.
